Kommunikáció: A távvezeték metafora korlátjai

Leggyakrabban használt modellünk a kommunikáció megérésére a távvezeték metafora. A lenti ábrán mutatom miről van szó. Úgy fogjuk fel a kommunikációt, hogy a gondolatainkat egy közös kódkészletet használva kódoljuk, üzenetbe csomagoljuk, majd ezt egy csatornán eljuttatjuk a fogadó félhez. Ő a kódkészlet használatával dekódolja az üzenetet és megérti mire gondoltunk. Ha mégis félreérteni, azt a csatornán a kommunikációnkat zavaró zajnak tudjuk be. A megoldás az üzenet ismétlése, a zaj csökkentése, esetleg az üzenet elküldése más csatornán.

Bár a metafora a modern távközlésből jön, mára általánosan használjuk. Nem is kell feltétlenül technikai megoldásokra gondolnunk. A kódkészlet a nyelvünk szavai, a jel lehet a beszéd, a hangunk, a csatorna a hangot közvetítő levegő. A modellt épp azért kedveltük meg, mert általános érvényű.

Van azonban a távvezeték metaforával kapcsolatban egy probléma: a kommunikációnknak csak egy szeletét veszi figyelembe. Feltételezi, hogy a közös kódkészlet, a közös nyelv elég a megértéshez, zaj pedig csak a csatornán lehet. A lenti videómban elmondom mi ezzel a baj, és mire kellene gondolnunk még.