Korábbi blogbejegyzésekben, videókban beszéltünk a halogatásról és a kísértésről, legutóbb pedig a feledékenységről. Bármelyikkel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy vajon nem egyszerűen csak lusták vagyunk?

A válasz attól függ, hogy mi van valójában a fentiek hátterében? A legtöbbször egyik esetben sem valódi lustaságról van szó. Legalábbis nem a halogatással, kísértésnek engedéssel, vagy felejtéssel kapcsolatban. Leggyakrabban egyszerűen csak túlbecsüljük az akaraterőnket, ezért nem készülünk fel megfelelően a kihívásokra.

Akkor mi a lustaság, ha nem ez? Mikor vagyunk valóban lusták? Miért nem lustaság például a halogatás?

Bár az akaraterőnk önmagában nem elég, minden eddig tárgyalt esetben vannak eszközeink arra, hogy támogassuk azt. Ha készülünk a kihívásokra, igyekszünk megfelelően alakítani a körülményeket, az esélyeink a sikerre sokat javulnak. Ha készülünk.

A felkészüléshez nem rendkívüli akaraterő kell, hanem egy kis előre gondolkodás. Számítani kell az akadályokra. Támogatni kell az akaraterőnket a körülmények alakításával. Amikor ezt nem tesszük meg, akkor vagyunk lusták. A lustaság tehát nem a halogatás. Lustaság az, ha nem gondolod át mit tehetsz a halogatás ellen. A témáról bővebben a lenti videóban.